Második ádventi vasárnapra egy szép jelvény.

Időnként beszámolok egy-egy eredményesnek gondolt nyomozásomról. Most megint van némi előrehaladás a képen látható jelvény megfejtése felé. Mert hogy eddig abszolut semmi nyomát nem találtam ennek az egységnek. Annak ellenére, hogy neve alapján a magyar forrásoknak írniuk kellene róla. Mondjuk a HIM levéltár még hátravan, de sem a Magyar Tüzérben, sem a Dixon-Nuttal adatbázisban sem pedig a Militaria Verlag könyvében nincs nyom.

Ezen a képeslapon van, végre. Tehát nem csak a jelvény létezett, hanem az üteg is.

A tábori lapok szokásos bélyegzései vannak rajta, dátum/postafiók, egységbélyegző (sajnos ez nem a tüzéreké, hanem egy magasabb egységé, a 17. hadtesté). Feladó (megint nem tüzér grrrr :(((). A hadtestről található információk szerint talán az oda tartozó 57. hadosztály tüzérdandárjában lehetett a Budapest tüzérosztály és ennek a 2. tarackos (mozsár?!) ütege. Sajnos, konkrét hivatkozást schwarz-auf-weiss említést továbbra sem találtam. 

A képeslapon látható ütegállás jól beleillik az 57. hadosztálynak a feladás dátumakor volt pozíciójába az Isonzo középső folyása mentén. 

A Monarchia tüzérségének legfontosabb, legnagyobb példányszámban alkalmazott fegyvere. 1914-ben már elavultnak számított, elsősorban a bronzból öntött lövegcső miatt. Ennek ellenére jobb híján a háború végéig alkalmazták azután is, hogy megjelent a korszerűsített M 17 változat huzagolt acél lövegcsővel. A jelvény a korai változatot mutatja, amit a lövegtalp formája és a lövegpajzs elején látható lépcsők mutatnak. Nagyon élethű ábrázolás.

A jelvény és a fotó is ehhez az ezredhez tartozik. Egy fotó hagyatékból vettem ki a képet, amely ugyanolyan havas tájban ábrázolja az öregecske tarackot, mint a jelvényen. 

Tudni kell, hogy a tüzérség nagy fejlődésen ment keresztül a háború folyamán. A honvéd hadosztályoknak csupán egy-egy könnyű lövegekkel felszerelt tábori ágyús ezrede volt 1914-ben. A tarackos és a nehéztüzér ezredeket mind a háború alatt állították fel, eléggé sebtiben. Ez sok érdekességere vezetett, így például a löveganyagban is. Egyszerűen nem volt kellő számú új tarack, amit az újonnan felállított tüzérségnek lehettett volna adni. Az  M98-as 10,5 cm-es és M99-es 15 cm-es tarckok maradtak tehát használatban. 

A fotó furcsa nekem még így is, hiszen a téli viszonyok között a technika működőképességét szerintem a löveg takarásával kellett volna biztosítani. Itt meg hó fed mindent. Nem gondolom, hogy néhány perc alatt tűzkésszé lehetett varázsolni egy ilyen behavazott, lefagyott löveget... A jelvénnyel minden esetre megvan a kellő összhang!

M

Kedves Tagtársak!

A 2025-ös naptár anyaga ismét az első világháború sapkajelvényei közül válogat. Most a tematika a repüléssel kapcsolatos képeket, plakátokat, jelvényeket és érméket öleli fel. 

A munka halad, a naptár szerkesztése folyamatban van. Egy képet mellékelek, amelynek van esélye rá, hogy a borítóra kerüljön. 

Gondolom többen felismerik a képen látható magyar pilótát!

M

Nem egy nótára, de egy cigarettára, mondhatták azok a szerencsés túlélők, akik a Nagy Háború alatt/után a sapkajelvényeikkel éppen egy hamutálat gondoltak feldíszíteni. Általában 8 cm-es tábori ágyúhoz használt lövedékek hüvelyéből készültek a hamutálak. Az itt látható forma talán a leggyakoribb. 

Kérdés, hogy a cigarettát megtartó csőrbe milyen spanglit lehetett beállítani, hiszen annak a távolsága a középponttól csak 3 cm. Még a régi, mezitlábas (filter nélküli) cigik hossza is nagyobb volt ennél. Szóval a tárgy inkább szép, mint hasznos. Nálam jól megvannak együtt az íróasztalomon.

Ha valaki szeretne megválni egy ilyen darabtól, szóljon!

A repülés és vele együtt a légvédelem gyerekcipőben járt a Nagy Háború idején. Eleinte inkább "hozott anyagból" dolgoztak: géppuskákat, tábori ágyúkat szereltek hevenyészett emelvényekre, hogy a kilövés magasságát a légi célpontok szintjére emeljék. 

Egy idő után megindult a gondolkodás speciális eszközök gyártásáról is. Azért továbbra is meglévő eszközök (lövegek) voltak a kiindulópont. Ezeket szerelték megfelelő lövegtalpakra, hogy az eszköz mozgatását és a megfelelő szöget rugalmasabban lehessen beállítani. A 8 cm-es tábori ágyú is kapott egy stabil talapzatot, amelyen a löveg körben elmozdítható volt. Sőt, a löveget teherautók platójára is felszerelték. Ezzel létrejött az első önjáró légvédelmi eszköz. 

Eleinte az új lövegek önálló csapategységként működtek, erről tanúskodik a mellékelt levelező lap bélyegzője. Később a légvédelmet a tábori tüzér ezredek kötelékébe sorolták be.

Kedvenc jelvényeim egyike. Eredetijét, a 82-es gyalogezred cserfából faragott emlékművét Székelyudvarhelyen állították fel 1917-ben. A román uralom alatt hamarosan lebontották, de 2000-ben újra felállították, ezúttal már bronzba öntve. Ma is látható zarándokhely a Nagy Háború történetét kutatók számára. A szoborról készült plakett, díszítette az ezred történetét leíró kötetet, és domborművön is megjelent a budai Várban.  

Az 1. vh-s jelvények témája azért is kimeríthetetlen, mert végtelenül sok tematika szerint lehet őket besorolni, rendszerezni, minthogy volt belőlük bőven. 

A jelvények egy csoportja a Nagy Háborúban használatos fegyvereket mutatja be. Némelyik jelvény a fegyvernemet, az adott eszközt használók teljes körét célozta meg. Más jelvények a felhasznált fegyverábrázolással egy-egy konkrét csapategység számára készültek.

Különösen sok sapkajelvény ábrázol tüzérségi eszközöket. A bejegyzéshez mellékelt jelvényen egy M 15 12-cm-es aknavető látható. A jelvény mögötti fotón is ez az eszköz szerepel. Figyelemre méltó a hasonlóság az eredeti eszköz és a jelvénykép között. Jókezű mesterek készítették a szerszámot!

M

IV. Károly népszerű uralkodó volt. Már trónörökösként is gyakran látogatta a harcoló csapatokat. No azért nem a frontvonalat, csak a mögöttes területeket. Vigyázni is kellett rá, olvastam, hogy a Nagy Háború alatt is több merényletet szerveztek ellene, amit a titkos rendőrség szerencséjére mindig időben lefülelt. 

A népszerűség egyben üzleti lehetőséget is jelentett. Ezért aztán az ő portréjával díszített sapkajelvények tömegei készültek, nagyjából 1915 végétől kezdődően. Sok jelvényt évről évre kiadtak, lényegében csak az évszám megváltoztatásával. Ez is mutatja, milyen kelendő volt az uralkodót bemutató sapkajelvény. 

A képen látható példányok mellett még tucatnyi további változat ismert, szóval összességében legalább 50-60 féle károlyos jelvényt lehet kigyűjteni, hozzá Zita és Ottó jelvényeit is, hogy teljes legyen a család. 

További jelvények inkább a patriotika kategóriába sorolandók, de ezeken is látható Károly. Az én értelmezésem szerint a hazafias, lelkesítő szöveggel vagy a Központi Hatalmak színeivel díszített jelvények tartoznak ebbe a körbe. Ezekből 2-3 darab szerepel ezen a tálcán, főleg a koronázási jelvényeket gondolnám ide tartozónak.

M